csak …

2008 október 10. | Szerző: geo |

 Felkért egy keringőre, és én elfogadtam. Most táncolok. Könnyed légies léptekkel szállok az emberek felett. Mint apró tollpihe, melyet a lágy nyári szellő repít. Furcsa érzés szabadon szállni. Most felhőkön ülök, és lelógatom a lábam. Alattam emberek keresnek kutatnak. Nem tudom mit és lehet hogy ők sem tudják, csak érzik hogy valami nincs rendben. Kiáltanék, hahó, te tudod hogy mit akarsz pontosan? Vedd észre, csak úgy találhatod meg, ha látod a célt. Ez a legnehezebb, tudom. Harcolni valamiért, és a végén rájönni hogy milyen egyszerű is volt megtalálni, csak tudni kell hogy mit keresek, keresel.

Most felhők fölött járok, és vattacukrot eszem, alattam azúrkék óceán, és a naplemente ezernyi színe körülölel.